Állatorvosi belgyógyászat, sebészet, szemészet, fülészet, fogászat, szülészet,
kiegészítő diagnosztikai eljárások
A kor igényeit kielégítő, korszerű kisállatrendelőnkben várjuk Önöket kedvenceikkel a hét minden napján 8.00 - 22.00 -ig.
Kapcsolat
  •   30-625-02-43
Bővebben

Sebészet

Sebészeti műtét alatt értünk minden olyan gyógyító, egészség megőrző, vagy diagnosztikai céllal végzett beavatkozást, mellyel a test integritását megbontjuk, a készített seben keresztül valamilyen manipulációt végzünk különböző szerveken, szervrendszereken, illetve szerzett sebek esetében a szövetek folyamatosságát helyreállítjuk.

A sebészeti betegellátásnak ma már számos szakterülete létezik. Megkülönböztetünk csont-, és ízület sebészetet, ami a belső vázrendszert érintő betegségekkel foglalkozik, neuro sebészetet, mely az idegrendszeri elváltozások műtéti ellátását végzi és lágyszervi sebészetet, amibe a hasi, mellűri szervek, a testfelszíni elváltozások ellátásai tartoznak. Ma már a humán medicinához hasonlatosan az állatorvosi praxisban is egyre inkább szükség van a specializációra. A tudásanyag, az egyre kifinomultabb műtéti technikák elsajátítása egy-egy szakterületen teljes embert kívánnak. Ezért rendelőnkben a különböző szakterületek ellátására specializálódtunk melyeken a lehető legmagasabb színvonalon a nemzetközi tudományos szakirodalmat nyomon követve látjuk el a betegeket.

 

Sebészeti betegségek diagnosztikája, műtéti előkészítés

A műtéti beavatkozások előtt pontosan tudnunk kell, hogy milyen elváltozás okozza a problémát és azt milyen módszerrel lehet a legjobban megoldani. Fontos tudnunk, hogy egyéb háttérbetegséggel számolnunk kell-e?

A sebészeti beavatkozásokat altatásban végezzük. Az altatás mindig kockázattal jár. Ezt a rizikót a betegek alapos belgyógyászati kivizsgálásával, a megfelelően kiválasztott altatási protokollal, a műtéti idő alatt alkalmazott minél teljesebb körű monitorizálással (a klinikai alapértékek: pulzusszám, EKG, légzési frekvencia, a vér oxigén és széndioxid telítettsége, testhőmérséklet) tudjuk csökkenteni.
A bódítás előtti, belgyógyászati kivizsgáláson túl a sebészi ellátást igénylő betegségek precíz feltérképezése is rendkívül fontos a műtétek megtervezése szempontjából. Ezeket a vizsgálatokat a fizikális vizsgálatokon túl sokszor kiegészítő vizsgálatokkal kell teljesebbé tenni.

Hogyan lehet meghatározni, hogy melyik betegnek milyen vizsgálatokra van szüksége?

Létezik egy világszerte elfogadott ajánlás, mely alapján a betegeket különböző rizikócsoportokba tudjuk sorolni. Ezt az ajánlást az Amerikai Aneszteziológiai Társaság- American Society of Anesthesiologists (ASA) besorolása alapján használjuk.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

A betegek rizikócsoportba sorolása ASA szerint:

ASA kategória Életkor A beteg állapota
ASA 1 6 hét-5 év egészséges, tünetmentes
ASA 2 3 nap - 6 hét, 5-8 év enyhe fokú szisztémás betegség fennállása funkcionális megjelenés nélkül
ASA 3 8-10 év súlyos fokú szisztémás betegség fennállása funkcionális megjelenéssel, de nem életveszélyes
ASA 4 0-3 nap, 10 év felett súlyos fokú szisztémás betegség fennállása, amely az életet közvetlenül veszélyezteti
ASA 5 moribund állapot, a beteg valószínűleg műtét nélkül 24 órán belül elpusztul, a műtét rizikója rendkívül nagy, a túlélés esélye rendkívül kicsi

A táblázatból látható, hogy minél magasabb számértéket kap egy beteg, annál nagyobb rizikóval jár az altatása. A kockázatnak a csökkentésének érdekében az ASA minden csoportban más és más kiegészítő vizsgálatokat ajánl:

A rizikócsoportok számára javasolt altatás előtti vizsgálatok:

ASA kategória Javasolt vizsgálatok
ASA 1 fizikális vizsgálat
ASA 2 fizikális vizsgálat, vérvizsgálat
ASA 3 fizikális vizsgálat, vérvizsgálat, vizeletvizsgálat, kardiológiai kivizsgálás
ASA 4 fizikális vizsgálat, vérvizsgálat, kardiológiai kivizsgálás, hasi ultrahangos vizsgálat, mellkas röntgen
ASA 5 -

Az ajánlások természetesen nem kőbe vésett szabályok, hiszen ezek a vizsgálatok, mint a nevük is mutatja „kiegészítő vizsgálatok”. Alkalmazásuk és értelmezésük minden esetben a fizikális vizsgálattal együtt történik! Az ASA 5-ös csoportban a kiegészítő vizsgálatokra nincs idő, hiszen a beteg az azonnali beavatkozások nélkül elveszítené az életét, így ebben a csoportban ez értelmezhetetlen.

Összefoglalásul elmondható, hogy a sebészeti betegeknek alapos kivizsgáláson kell átesniük. Ezzel egyrészt a kezelendő betegséget kell feltérképeznünk, másrészt pedig azt kell megállapítanunk, hogy a beteg hogyan, milyen rizikóval altatható?
Tévhit az, hogy egy beteg önmagában a kora miatt, vagy valamilyen szervi probléma miatt nem altatható. A sürgős, esetleg az életet veszélyeztető elváltozások esetén a beteget ki kell vizsgálni, fel kell mérni az esetleges kockázati tényezőket és a körülmények alapos vizsgálata után kell megtervezni a beteg altatását.


Nézzünk néhány példát:

Nagy testű kutya, pár óra leforgása alatt a has teriméje megnövekszik, nyálzik, nehezen vesz levegőt. A kivizsgálás után a gyomor csavarodását diagnosztizáljuk. A beteg idős, ismert májbeteg, rossz általános állapotú. Mit tehetünk?

  • 1.: Figyelembe véve az idős korát, a májproblémáját, az egyéb tényezőit nem operáljuk meg. A beteg pár óra alatt elhalálozik.
  • 2.: A kockázati tényezők miatt a beteget megkímélve a további szenvedésektől véglegesen elaltatom.
  • 3.: ismerve (vagy sejtve) a kockázati tényezőket egy kíméletes altatási protokollt alkalmazva megoperáljuk. Sajnos elég nagy esély van rá, hogy elveszítjük a beteget, de megvan az esélye annak, hogy túléli a műtétet. Melyik a jó döntés?
Esetenként nem azonnali műtétre van szükség. Pár órám, 1-2 napom van annak eldöntésére, hogy az altatási protokollt kialakítsam. A kiegészítő vizsgálatok során kiderül, hogy a beteg altatása kifejezett kockázattal jár. Tudom azt, hogy a beteget elveszítem, vagy tartós egészségkárosodást szenvedhet a műtét elvégzése nélkül. Az előbbire példa a gennyes méhgyulladás, vagy a bélelzáródás. Utóbbira példa egy ízületbe terjedő törés, esetleg egy porckorongsérv. Mit tegyek? Ezekben az esetekben a beteg életének megmentése érdekében fel kell vállalnom a kockázatot.

A műtét napja

A kivizsgálást követően a sebészeti ellátás a következő lépés. Sokakban felmerül, hogy miért kell reggel behozni a rendelőbe a beteget és miért csak este mehet haza?
A válasz nagyon egyszerű: Elő kell készíteni őket a műtétre.

Az előkészítés alappillérei:
1: folyadékterápia
2: fájdalomcsillapítás
3: antibiotikum terápia (amennyiben indokolt)

Miért van szükség ezekre?


1: Folyadékpótlás:

Az altatás előtt koplaltatni kell a betegeket az esetleges hányást, majd az ennek következtében kialakulható félrenyelés kiküszöbölésre. A szervezetben így folyadékhiány alakulhat ki, amit pótolni kell. Az altatáshoz használatos szerek vérnyomás csökkenést okozhatnak, ami veszélyes lehet bizonyos esetekben. Ennek elkerülése szintén a megfelelően kiválasztott infúziós kezelést tudjuk alkalmazni.

2: fájdalomcsillapítás

A leghatékonyabb fájdalomcsillapítást úgy lehet elérni, hogy eltérő hatásmechanizmusú és támadáspontú készítményeket adunk egymás mellett. A hatékonyság növelése mellett így alacsonyabb dózisokat tudunk használni, amivel a gyógyszer mellékhatásokat is tudjuk csökkenteni. Azt viszont tudni kell, hogy bizonyos gyógyszerek együttes adása, vagy a nem megfelelő dózisok alkalmazása igen súlyos következményekkel járhat. Ezért nagyon fontos, hogy amennyiben a beteg bármilyen gyógyszert kapott a műtétet megelőzően, akkor arról a műtét előtt adjon tájékoztatást az esetleges káros hatások csökkentése céljából.

3: antibiotikum terápia (amennyiben indokolt)

Sajnos a baktériumok jelenlétét egy műtét során teljesen kiküszöbölni nem lehet. A levegőben, a légutakban, a felületeken élnek ezek a mikrobák. Egy egészséges keringésű, jó immunrendszerű szervezet a legtöbb kórokozó támadását képes kivédeni. Egy sebkészítés óhatatlanul érsérüléssel, pangó folyadéktér képződéssel jár, ahol baktériumok telepedhetnek meg. Az antibiotikumos kezelés célja a tiszta sebészi sebek kezelése során az immunrendszer támogatása a kórokozók elpusztításában. Sajnos ez nem minden esetben sikeres. Általánosságban elmondható, hogy a steril műtéti körülmények között elvégzett beavatkozások esetén a bakteriális sebfertőzések száma nem csökkenthető 3-5 % alá jelen tudásunk szerint.

Túl a műtéten, az első néhány óra

A műtétet követően a betegeket biztonságos környezetben kell ébreszteni és biztosítani kell nekik a beavatkozással arányos folyamatos fájdalomcsillapítást, figyelmi kell az altatószerek kiürülése során jelentkező tüneteket.
Összességében elmondható, hogy mind az előkészítésre, mind pedig a műtétet követő gondozásra megfelelő időt kell szánni a beteg szövődmény mentes gyógyulása érdekében.

Dr. Ipolyi Tamás
Egyetemi tanársegéd
Kisállatgyógyász klinikus szakállatorvos
a Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület tagja